Elöljáróban: ezt a gondolatmenetet még 2017-ben írtam, és nem  tudom, miért nem  osztottam meg meg akkor. Most pótolom - így 3 év kihagyás után, mert miért ne, és mert szépen összefoglaltam. Milyen játékosnak lenni? Olyan, hogy az aljasság bizonyos fokig beszivárog a bőröd alá, beivódik a…

Ahogy a címből is adódik, ez amolyan antiútmutató, meg persze első sorban egy őszinte vallomás a saját stressz(nem)kezelési stratégiámról. Mert ugyebár az egyetemi évekről mondják (a boldog tudatlanok), hogy "életünk legszebb évei" lesznek. Aha, egy lófalloszt. Már, akinek felhőtlenül tudnak…

Elveszett, éjjel írtam, most pedig az első bekezdésen kívül semmi nincs meg belőle. Ennyi maradt. Pedig a lényegét egész szépen megfogalmaztam... mármint az aktuális dilemmámnak. Megpróbálom azért összefoglalni: felmerült bennem a kérdés, hogy megtartsalak-e, részévé tegyelek-e az életemnek, vagy…

Ne szépítsük: mindnyájunk életében felbukkan (jó esetben) egy ember, aki undort kelt bennünk az élet valamely területével kapcsolatban. Hogy esetemben ki ez, és mivel kapcsolatban hozta el ezt az akut ellenérzést, azt a már megszokott diszkréció keretei közt megtartom magamnak. Legyen elég annyi,…

Van az úgy, hogy egyszerűen nem jönnek össze a dolgok. Igen, még velem is előfordul ilyen stalkolás közben (nevezzük így a beteges módon mások szemmel tartásának hobbiszintű űzését). Ma... tegnap csodálatosan kalkuláltam. Mint általában. Tudod, mennyin múlt? 5 percen. Láttalak, te nem láttál, de az…

Nem vagyok nagyképű, ha azt állítom: amennyiben a "stalkolás" olimpiai sportág volna, már háromszoros olimpiai bajnok lennék. Órákkal ezelőtt számos sorral bővebb volt e bejegyzés, ám mostanra úgy vélem, szükségtelen részleteznem. Majd ha lesz kedvem, kicsit jobban is kiadom magam. Mindössze az…

Ma egy kicsit csalódott vagyok. Na, azért közel sem annyira, mintha még egyszer ilyen csalódott lennék, de vitathatatlanul az vagyok. Csupán azért, mert sokszor eszembe jutsz a családod köreiben, meg eszembe jut az is, hogy ti ketten azzal a másik régi ismerőssel ugyanazt a keserűséget idézitek…

...nem aludtam kielégítő mennyiségű óraszámban. (Értsd: x>4) Emellett időtlen idők óta most először volt rémálmom. Nem szörnyekkel, nem ijesztgetéssel, vagy olyan dolgokkal, amiket oly sokan képzelnek maguk elé, ha rémálmokról van szó. Az én rémálmomban bántóan erős napfény sütött a szemembe, a…

A válasz: túl sokat, de egyáltalán nem eleget. Nem eleget ahhoz, hogy ne érezzek fáradtságot, de túl sokat, hogy álomtalan alvás legyen osztályrészem. Épp generalizált elszigetelődés megy végbe az agyamban, és úgy vélem, ha nem volna ép az elmém, most alternatív személyiségeket generálnék…

Az isten szerelmére. Kicsiny bosszúság, és még ha indokolatlan is, bosszant. Egyvalamire vagyok allergiás: ha valaki mond valamit, de homlokegyenest mást csinál - beleértve a 'semmit nem csinál meg az adott dologból' kimenetelt is. Nem veszem zokon, ha nem ígér meg senki fixen semmit, mert a jövőbe…