Az volt az érdekes, hogy az a nap, amikor ezt írtam, később pont megadott nekem egy ilyen típusú élményt, csak a spontaneitás miatt gyors egyeztetés előzte meg a találkát, így nem volt sok időm kiélvezni a várakozás varázsát. Egyébként szerintem az ilyesmit mindenki másként éli meg, hiszen vannak, akik utálnak várni, és mindent azonnal a magukénak akarják, így az áhított pillanatokat is, de én nem bánom, hogy nem közéjük tartozom!
Talán sejtem, mit írsz és miként érted, csupán sosem gondoltam bele mélyebben abba, hogy mi van, ha nem látom ismét a másikat? Vajon elmondtam neki mindent vagy lenne még, amit még mondanék? Természetesen mindig az utóbbinál kötök ki, pedig részben szeretném úgy élni a minden napokat, hogy mi van, ha holnap már nem kelek fel. Érdekes mégis, hogy miként természetesnek veszem a Nap Hold váltakozását az égen, épp úgy természetesnek veszem azt, ha valaki marad vagy elmegy az életemből. S ha marad akkor nem kell aggódni, hogy lesz e újabb találkozás, nemde?
Bár, ki tudja...
Tudom, ez lényegében egy brutális panaszkodásnak tűnhetett részemről, mégsem annak szántam. Tény, hogy voltam már jobban is, de attól még nem kívánom pokolba a kihívásokat, hiszen azok éltetnek! Megfizethetetlen tapasztalatok, új információk magamról: mit bírok és mennyire. Én a negatívumokat is hasznosnak élem meg, beépíthetőnek, és nem kenyerem elmenekülni semmilyen kihívás elől, csak mert az káros lehet rám nézve. Nyilván érzi azt az ember bizonyos szituációkban, ha ki kell lépnie, de részemről ezek közé az emberi kapcsolatok tartoznak, méghozzá azok, amelyeknél nem rajtunk múlik, hogy megnyomorítanak minket, hanem a partner belátóképességének hiányán. És ez, hogy az elém gördülő akadályokkal hol jobban, hol kevésbé, de valahogy megküzdök, nem azt a célt szolgálják, hogy mártírszerepben tetszelegjek, és rimánkodjak, hogy nekem milyen rossz. A rossz élményeimet humorral nézem, minden ember esendő, és semmi szükség mindig a tökéletesség és tévedhetetlenség látszatát kelteni. Mindenen túljutunk egyszer::::D
Szerintem illik a maga teljességében is megélni az életnek az aktuális mélypontjait épp úgy, mint a magaslatait.
Nem reszketek nonstop a problémáim okozta stressztől, szó se róla, ez az írás éppen arról szól, hogy amikor viszont igen, akkor nagyon::::D Ennek pedig megvannak a maga komikus momentumai! Csak ugyebár aki nem képes így kívül helyezkedni a stresszes helyzeteken, a frusztrációin, az hajlamos teljesen begolyózni, én azoknak javasolnám a gyógyszert. Személy szerint a függőségekkel úgy vagyok, mint a függők általában: nem leszek függő, mert tudom irányítani a dolgokat. Azzal a kivétellel, hogy eddig még sikerült;;;;)
Elismerem, tényleg nem kellemes a helyzeted. Emellett nagyon is ember és személyisége válogatja, hogy ki mennyire hajlamos izgalmi állapotba jönni az előtte álló kihívásoktól, problémáktól és miként éli meg, hogyan oldja meg a helyzetet. Szerintem alapvetően túl sok az izgulós, magasan felpörgött ember akiket a félelem és bukástól, hibázástól való rettegés tart a markában nap mint nap. Pedig az élet tele van kihívásokkal, akadályokkal és gondokkal, az már más kérdés, mit teremtett meg maga az ember és így, mit tekintünk hozamnak a fejlett civilizációval együtt. De ettől eltekintve is, minden reggel elkelni is egy alap kihívás, csupán az ember nem gondol bele, hogy az ébredésért is hálásnak kéne lenni egy picit. Természetes, ahogy a sok autóbaleset is.
Tény, a gyógyszeres nyugtatás számtalan embernek megoldást jelent és még többet ezzel kezelnek ha mentális és/ vagy lelki gondjai adódnak ami miatt a pulzusa az egekbe szökhet, fennáll a fulladás veszélye (asztmások pl), és a többi. A legnagyobb rizikófaktora szerintem az a gyógyszereknek, a mesterséges nyugtatásnak, hogy függővé tud tenni és nem kell sok idő ahhoz, hogy később ne tudjon valaki létezni xanax vagy más tabletta nélkül. A nikotin is általában azért közkedvelt, mert a benne lévő kémiai anyagok bizonyos szervezetnél nyugtató hatású + a rituálé ami megszokottá válik, ezáltal stabil és biztonságos érzést ad minden egyes alkalommal, képes lelkileg is picit higgadttá tenni. Természetesen, ez sem igaz mindenkire, de előfordulhat.
Aztán a legnagyobb gond még, hogy senkit sem készítenek fel gyerekként a rá váró stresszre, pedig már óvodásként is tapasztalja és átérezheti milyen. Például a szülő sietősen öltözteti és ha olyan a felnőtt, fenyegetőzhet és rossz dolgokat mondhat, mi lesz ha késnek. A gyerek nem képes felfogni mi történik, csupán frusztráltnak érzi magát ami nagy eséllyel nem fog számára tetszeni. Aztán a frusztráció egyre jobban nő, ahogy az ember is idősödik és képes értelmezni egyre több felnőtt problémát, gondot. Az empatikusabbak még jobban és hamarabb képesek túlfűteni magukat együttérzéses izgulás miatt, hiszen átérzik a másik gondját, baját. Ha olyan ember van mellettük aki folyton folyvást csak panaszkodik, hamar belerokkanhat. És akkor még nem kezdte meg saját felnőtt életét ami igen komoly stressz helyzetekkel áll elő olyan alapon: Megszoksz vagy megszöksz. Vagy inkább: túléled, vagy sem.
Tudatlanul és felkészületlenül sokan rosszul kezelik alapvetően a stresszt és a minden napos gondokat. Tudom, mert sajnos én is olyan jellem vagyok, aki azonnal gyomorgörcsöt kap, ha már azt tudom, miszerint másnap egy órával többet leszek gyakorlaton, hiába járok oda lassan fél éve.
Vagy ha megbomlik a megszokott, előre eltervezett minden napok menete, akkor hirtelen elönt a félelem és nyugtalanság, miszerint MI LESZ, és ha nem lenne elég önuralmam, biztos jó ideje pánikbeteg lennék.
Gyomorgörcs mindig hasmenéssel jár, hányinger vagy hányás nagyon ritka esetben, illetve ha olyan stressz előidéző helyzetről van szó, ahol képes vagyok felmérni: nem egyszeri alkalom lesz, tehát gyakran leszek tőle ideges, plusz nincs ami miatt megérné az egészségem tönkretevése, nos ott hagyom. :D Minél hamarabb igyekszek megszabadulni, minden felesleges romboló hatású dologtól. Legyen az munka, ember, szándékosan elém görgetett akadály.
Oké, ez nem a legjobb megoldás egy diploma megszerzésénél. :D Sajnos rendes, hasznos és működő ötletem nekem sincs. Figyelem elterelésként szoktam én is sorozatot nézni (anime vagy élőszereplős), olvasni vagy olyan gondolatfoszlányt lelni amin erősen tudok agyalni, hogy lefoglaljam a koponyán belüli sejteket.
Esetleg természetes, növényi alapú nyugtatót szedhetsz szerintem, vagy inkább teázz sokat olyan növényből, ami relaxálhat. Próbálj ki meditációt vagy joga gyakorlatokat, esetleg az segíthet. A séta és kocogás nekem személy szerint segít, főleg ha mély gondról van szó. Illetve párom ölelése. Az akkor olyan hatást kelt, hogy hirtelen minden jó és tökéletes. ^^
Illetve tudatosítsd magadban, mantrázd be az agyad szürke állományába is: ha nem sikerül nem dől össze a világ! Le kell győzni, uralkodni kell azon a félelmen, ami a hibázástól való rettegésen alapul. :)
Kívánok sok sikert és kitartást! Úgy tűnik kelleni fog. :D
Megvallom nem csak az útbaigazítás, de az ellátás se volt jó. Olyan tünetekkel kerültél kórházba amit nem kezeltek megfelelően, hiszen nem múlt el a gond, ennek ellenére is váll rántva elküldtek. Majd lesz valami, igaz? Nem mintha az ember manapság viccből hívogatna mentőket vagy az ügyelet sem unalom űzésnek lett kitalálva.
Egyszerűen felelőtlenek voltak, semmit nem tettek vagy csináltak, inkább annak tűnt. Ennyi erővel a recepcióssal is szemezhettél volna órákon át, ugyan az maradt volna a hatása, csupán nem nyomják el az agyad feleslegesen gyógyszerekkel.
Az biztos, nem nekik köszönhető, hogy aznap este nem történt súlyosabb bajod. Viszont ez és sok más hasonló rémtörténet támasztja alá a tényt, miszerint a TB feleslegesen van fizetve és a kórházba csak egy okból megy az ember: meghalni.
Mert elenyésző azok száma, mikor rendesen meggyógyítanak az is biztos....
Elméletileg mindenkinek megvan a maga mása vagy ikertestvére a világban anélkül, hogy szó szerinti szoros rokoni kapcsolat lenne köztük. Néhányan ezt állítják. Volt is olyan fotós aki egymásnak idegen, de mégis rettenetesen hasonló embereket fényképezett le együtt és néha olyanok voltak, mintha egymás testvéreik vagy szülő-gyerek kapcsolat lett volna köztük. Közben, meg akkor a fotó előtt találkoztak egymással életükbe először.
Igazság szerint nem meglepő, hiszen ha lehet hinni a történelemnek, akkor a nyolc milliárd ember bizony negyed ennyi őstől származhat. A sok kétszemű embert is vissza lehet vezetni egy ősre, akkor más genetikai tulajdonságot miért ne? Ha úgy nézzük, valamikor, valahol egy és ugyanazon ember lehettünk, csupán a folytonos genetikai cserélődés, újulás, változás, alkalmazkodás és más népcsoporttal való keveredés okozott nem kevés módosulást. A lényeg, jobban belegondolva nem is olyan meglepő. Gyakran a gyerekek saját nagy vagy dédi nagyszülők vonásait is hordják, akkor még régebbi felmenő genetikai részletét miért ne hordaná több ember? :D
Igen, a wodrben állandóan mentek, főleg mióta szakdolgozatot írok, mert akkor kapnék orbitális sírógörcsöt, ha abból veszne el valami XXXXD viszont az itteni más... Át fogok állni itt is a már-már kényszerességbe hajló állandó mentésekre. Még ha nem is írok ide oldalakat, azért mégse szeretném, ha ez még egyszer megesne velem!
Tömören is képes vagy megmondani a lényeget épp olyan erősen, mintha előtte felhangolnád rá az olvasót. Talán, még drasztikusabb így.
Tény, nem ad az ember ha nem kap, ma már ilyen nincs. Akinél mégis, első kézből kihasználják naivitását, mert a teljes önzetlenség mögött csakis jóhiszemű naivitás bújhat meg.
Az elveszett íráshoz annyit: Tegnap majdnem nekem is elveszett egész napos munkám a szerencsém, hogy gyakran mentek a Word-ben. A gép egyszer csak kikapcsolt mindenféle előjel, jelzés, kérdés, bármi nélkül. S addigra túl voltam 5-6 oldalon. Nem sok, de volt benne munka. Aztán vissza kapcsoltam és csak pár sor hiányzott.
Illetve, hogy még biztosabb legyek, külön adathordozóra mentem az írások mappát amikor csak eszembe jut, két helyre is! xD
Így nyugodtan tudok aludni. :D
Szerintem neked is kéne hasonló módszer, no meg rászoknod a gyakori mentésre akár crtl+s billentyűzet paranccsal. :)
Azért a 'cicás' se volt rossz *-* igaz, a kontextusba nem illett, de a cica az cica, és ha cica, akkor instant eufória, tudod::::D
Biztos vagyok benne, hogy megosztó ez a téma, mindenkinek megvan róla a saját nézőpontja. Van ráció abban, amit mondtál, hogy a rohanó világban a legtöbb ember szereti gyorsan mérlegelni és eldönteni, mire érdemes időt szánnia, és mire nem. Ez abszolút érthető, magam is gyűlölöm az időpocsékolást, csakhogy a jól átgondolt döntések híve vagyok, és számomra néhány mondat vagy szó alapján eldönteni, hogy valakit kívánok-e behatóbban ismerni, vagy sem, felszínesnek hat. Még egyszer mondom, ezt embere válogatja, hiszen tényleg van igazság abban, hogy egy bemutatkozás adott esetben támpontot nyújt azzal kapcsolatban, hogy döntsön valaki. Csak én olyan vagyok, aki nem akar gyorsan dönteni, mert abból jó még nem származott. (Nem véletlenül áll távol tőlem a sürgősségi betegellátás - az is gyors döntéseket követel meg.)
Számomra egyébként az intuíció sokat nyom a latba, mert annak köszönhetően valahogy a zsigereimben érzem, ki az, akivel érdemes lehet foglalkozni, ez persze nem egzakt magyarázat.
Nem ítélek el senkit a bemutatkozás miatt, szó se róla! Megvan annak is az értelme, csupán az késztetett elgondolkodásra, valamint az keltett bennem ellenérzéseket, 'ahogy' ezt oly sokan megteszik. Szerintem a legtöbben, akik ezzel hamis képet igyekszenek festeni magukról, nem szándékosan teszik: tapasztalataim szerint a legtöbb bemutatkozás nem mást mutat, mint az illető ideális önképét - azt, amilyen szeretne lenni. Nyilván tartalmaznak ezek a leírások reális dolgokat is, de az összkép végeredményben idealizált. Hogy csak egy példát mondjak: te azt is írtad magadról, hogy 'gonosz'. Kit tartunk gonosznak úgy általánosságban véve? Többnyire azt, aki nem riad vissza mások testi/lelki megkárosításától önnön céljainak elérése érdekében, illetőleg pusztán csak önmaga szórakoztatása céljából, a saját örömére. Kérdem én, képes lennél a szerető párodat megcsalni csak azért, hogy pár röpke órára valaki más által nyerj fizikai/lélektani kielégülést? Megkínoznád ellenséged kisgyermekét csak azért, hogy őt magát szenvedni lásd? Ha férfi lennél, erőszakot tennél nőkön csak azért, mert így kielégülhetsz? Megkínoznál egy állatot? Ha ezeket megtennéd mindenféle fenntartás nélkül, akkor lenne bűntudatod? Éreznél olyan szintű sajnálatot az általad okozott károk okán, amelyek megbánásra késztetnének, és megakadályoznának abban, hogy megismételd az adott cselekményt? A gonoszság tehát olyan fokú önzést és gátlástalanságot kíván, ami nem fér össze az "átlag" ember erkölcsi érzetével. Bosszúból tenni efféle dolgokat nem egyenlő azzal, hogy minden különösebb indok nélkül, pusztán a te igényeid, kényed-kedved miatt ártasz másnak. És mit mond el rólad az, hogy magadra a 'gonosz' szót használtad? Számomra azt, hogy szeretnél gátlástalanabb lenni, levetkőzni a társadalom által támasztott korlátokat, szeretnél kizárólag magadnak megfelelni, magadnak meghozni az elégedettséget, figyelmen kívül hagyni mások igényeit, lelki világát, és szeretnél kevéssé alkalmazkodni, kevéssé alárendelődni embereknek, társadalmi, munkahelyi elvárásoknak, hangulatoknak, törvénynek, követelményeknek, mert eddigi életed legnagyobb részében mást se csináltál. Az igazság az, hogy belőled nem lesz gonosz ember a szó valódi értelmében véve soha, mert túl erős az igazságérzeted, nem tűröd az igazságtalanságot. Aki gonosz, azt nem zavarja, nem érdekli, vagy egyenest szórakoztatja a másokat ért igazságtalanság. Aki viszont szándékosan gonosznak titulálja magát, legtöbbször csak szeretné a felsőbbrendűség illúzióját kelteni az által, hogy ez a szó a hatalom érzetét kelti - mintha a gonosznak lenne csak igazán a kezében a saját sorsa. Mintha csak így lehetne olyan életet élni, amilyenre titkon mindenki vágyik. Mintha csupán így lehetne félelmet kelteni, távol tartani másokat. Így kimondva ez nem más, mint önvédelmi mechanizmus, elvégre a gonoszt félik, kerülik, nem tartják kifizetődőnek ujjat húzni vele, előnyös tehát, ha annak tartanak, neked pedig erős az önvédelmi reflexed. Valójában a szavaidba rejtett szándékaid és a tetteid következménye, visszatükröződése lesz a mások által rólad kialakított kép, a szavaid önmagukban sokkal kevésbé határozzák meg, kinek tűnsz!
Van benne valami és elgondolkodtató. Emlékszem, mikor kifejtetted a fíliákkal és fóbiákkal kapcsolatos véleményed, mert nekem mániám lett, hogy mindent egyszavas fogalmakkal fejezzek ki. :D
Alapból valami perverz vonzódást érzek az ilyen extravagáns kifejezések iránt akkor is, ha modern kitalált és újonnan kreált szóról van szó. Hisz van akit épp ez ijeszt meg, mást meg ezen szavak használata kelti fel a figyelmét és gondolhatja azt, meg szeretne ismerni. Nem mintha érdekelne, igazság szerint nem foglalkoztat, ki akar megismerni vagy sem. Épp azért amit írtál, aki képes gondolkodni és nem 1-2 szó alapján hajlandó megismerni, azaz behatóbban energiát és időt szánni arra, hogy megismerjen engem vagy téged (vagy bárkit), az az igazi ismerkedés és érdeklődés. Tény, hogy a mai felgyorsult és elkényelmesedett fejlett társadalmakban az emberek többsége elvárja a könnyű, rövid, tömör információ gyűjtést is, legyen szó egy másik emberről. Hogy ne keljen sokat foglalkoznia a megismerésével. Amolyan pár másodperc alatt le akarja vonni a következtetést, miszerint érdemes e az előbb említett időt és energiát a másokra fordítani, vagy sem. Hiszen ebben a rohanó világban minden perc számít, mert minden perc pénz....
Elgondolkoztattál főleg abban, hogy bár én automatikusan természetesnek éreztem azt a késztetést, miszerint pár szóval, mondattal, bejegyzéssel kifejezzem magam, megpróbáljak bemutatkozni. De vajon miért tettem? Miért éreztem erre késztetést? Hiszen aki akar és hajlandó rá, több bejegyzés vagy írás elolvasása után ismerhet meg igazán, az oldalsó sávban lévő tömör bemutatkozás (cicás szavak gyűjtő tégelye :D) távpont lehet vagy szembesítés. Oké azt a részét elismerem, hogy direkt van kinn. Szándékosan írtam azt amit és úgy, ahogy. Minden fogalomnak, szónak megvan a maga oka és annak is, miért pont úgy írtam, ahogy. :D Néha úgy vélem olyan ember vagyok, aki a másik arcába tolja ha nem arcon csapja a névjegykártyájával (ami hatalmas reklámtáblaként üzemel), miszerint "tessék, ez vagyok én! Érdekel még? Na? Na?!" - :D Mondjuk itt azért, mert nem érdekel a másik, ami engem érdekel: az én időm és energiám ne rabolja senki feleslegesen. :D Döntse el ott és most, igen vagy nem.
Az, hogy ki milyen képet szeret magáról mutatni és ezzel párhuzamosan kreálni, érdekes kérdés. Az biztos, hogy így még hamarabb felismerhető a másikban, mennyire hazug alkat és milyen gyakran teszi. Hiszen azok akik szeretnek csendben megfigyelni (pl te :D), hamar meglátják az igazságot, miszerint a másik álarc mögé bújt és tolja a hazugságokat vagy tényleg igyekszik őszintén felvállalni önmagát. Egyik sem könnyű és mindnek megvan az oka. De néha megdöbbent, mennyire sok a hazug és virtuális térben teljesen másnak mutató ember csak a szűk ismerősi körömben. Milyen lehet globálisan ez a jelenség?
Köszönöm, örülök, hogy tetszenek a menüpontok, meg a színem is! Előbbi terén még biztos lesznek módosítások, de kezdetnek most így megfelel, legalább átláthatóbb a bejegyzések halma. Bevallom, engem nem csak az motivál a napfény kerülésében, hogy számomra is a világos bőrszín a legmutatósabb, hanem az is, hogy eleve nem vagyok egy agyonpigmentált lény, ezért pillanatok alatt le tudok égni, ami szörnyen kellemetlen, emellett a rákvörösség is garantáltan csúf vonzata a dolognak. Gyakorlatilag nem tudok számottevően barnulni, csak leégni, ami azért bosszantó, mert a nyarat leginkább vízben, vízközelben tudom elviselni, ha a lakás is forró, de így kültéren nagy az esélyem a napégésre, hiába a sok naptej. Amellett alig látok szikrázó napsütésben, mert világos a szemem, ez meg köztudottan olyan körülmény, ami hajlamosabbá tesz a fényérzékenységre. Bár legalább már van egy napszemüvegem, ami jól áll.
Egyébként ha ez megnyugtat, neked sem kell aggódnod, te sem vagy az a pirospozsgás teremtés!
A donáció miatt tényleg ne aggódj: ha betartod, amiket javasolnak, nem érhetnek kellemetlenségek, ez garantált. Elsőre persze minden szokatlan lehet, de attól nem tartok, hogy téged bármiféle fóbia meg tudna ingatni, elvégre te is bírod az ilyesmit. Csak bízz a szakemberekben, tényleg nagyon profik! Éreztetni fogják, hogy ott veled nem történhet baj, mert amint valami kellemetlenséget tapasztalsz és jelzed, azonnal ott teremnek, hogy csírájában fojtsák el::::)
Oh bárcsak nekem mondanák, hogy porcelán fehér vagy krétafehér bőröm van! *-* Nyáron is igyekszem minél kevesebbet Napon lenni, hogy ne kezdjen el a bőröm barnulni, mert utálom és nem akarom. Ha valakinek meg alapból természetes adottsága ez a bőrtónus, miért lenne baj? Komolyan irigyellek, bár szerintem nem vagy sápadt, egyszer sem tűntél annak. Vagy nem tűnt fel, mert számomra is természetes az élőhalott külalak... :D
Jó volt olvasni a pozitív véleményt és biztatást! Hétfőre kelleni fog, bár addig igyekszek nem gondolni rá, majd aznap ráérek izgulni.
No meg tetszenek a menüpontok! ^^
Igen, néha én is megbánom az udvarias és tisztességes viselkedést főleg akkor, ha a másik ezt nem viszonozza de tőlem alapból elvárja a későbbiekben is, ugyan ezt. Tetszik a hasonlat a lelki szemet és prostituált között. Mert végtére is, van benne valami. Hiszen valamit, valamiért alapon működik mindkettő, ahol az egyik fél mindig szenvedni fog.
Még egy érv amellett, hogy jobb egyedül! Bár, talán az számára jobban fog fájni mikor "elhagyod", hiszen ha feleszmél mennyire fontos segélyszolgálatot vesztett el, már késő. S csak remélni tudom, hogy ettől összeroppan. ^^
Nem szántam rémtörténetnek, de tény, hogy objektíven nézve ez a "hobbim" valóban kissé ijesztő lehet...
Tulajdonképpen ez olyasmi, amitől akkor kezd égnek állni a hajunk, ha a tudomásunkra jut a megfigyelés ténye. Engem manapság csak azért nem érintene különösebben kellemetlenül, ha megtudnám, hogy valaki figyel, mert tudom, milyen ezt csinálni, és megértem, miért tesz így. Bár tudvalevő, hogy amiről nem tudunk, az nem fáj, tehát ha én mint megfigyelő, nem akarom a "célszemély" tudtára adni, hogy figyelemmel kísérem, akkor gyakorlatilag soha nem fog rájönni, mert miért is gyanakodna, vagy miért éppen rám.
Félelmetesnek talán azt lehet nevezni ebben a témában, hogy nem világosak a megfigyelő indítékai, nem? Ugyanis miért figyeli azt, akit? Miért pont azt? Miért keltette fel a figyelmét? Mik a távlati céljai? Vajon megelégszik a puszta megfigyelésekkel, és háttérkutatásokkal, vagy merészebb vállalkozásokra adja a fejét, és lassan, észrevétlenül beszivárog az egyén életébe? Mennyit tudhat meg róla? Akar-e ártani? Mi a jó neki ebben az egészben?
És a kérdéseket napestig lehetne sorolni! A homályos indítékoknál szerintem kevés félelmetesebb létezik.
Mondjuk az se vitatható, hogy morbid dolog ezt a tulajdonképpeni perverz kíváncsiság indukálta szokást hobbiként definiálni, de ezt nem lehet máshogy. Olyan, mint a keresztrejtvény fejtés!
Nem félek én ilyenektől, úgyis csak mi olvassuk, amiket írok. Ez komikus, jókat mulatok rajta, és tudod, mit? Még jobban motivál a folytatásra! Szeretem szórakoztatni magamat, ez van. Másokat is, de azért egy ilyen önző dögnek mégiscsak a saját jó kedélye a prioritás, nem igaz?
Szóval nem, nem aggódom. Úgyse lesznek véresszájú kritikák, meg aztán ha lennének is: ki vagyok én, hogy adjanak a szavamra? Na, ugye!
A kattintásos dolog nem ábrándított ki, mert teszteltem is, és láttam, hogy így működik. Sebaj, meghozom én magamnak a nézettség látszatát akkor! Ennél nagyobb problémám soha ne legyen, amondó vagyok.
Nem gond az említés sőt, örülök neki. ^^ Viszont ki kell ábrándítsalak, minden kattintásodat számolja, így a számláló tényleg hazug, hiszen ha én is még 3x újra megnyitom, akkor azt mind beleszámolja. Emiatt sem vágom hanyatt magam a székemben, ha nekem valamiért 20 fölötti "olvasó" számot mutat. Abból 5 minimum én voltam, mert megnéztem én is, minden remekel e a cikkben. :D
A bejegyzés témáid nagyon jó ötletek, a rom kalandokat várom is. Kávézó kritika sem rossz ötlet, csupán amit nem mondtam ki akkor, pedig eszembe volt: ez mennyire sérti a törvényeket? Ne érts félre, szabad világban élünk elméletileg, de egy kávézó tulajdonos ha meglátja a véleményed és valamiért nem tetszik neki, felléphet ellened törvényesen? Én csak emiatt aggódnék, hogy a nadrágot is leperelik rólam, mert két szót írtam.
Könyvekről azért merek írni, mert sokan tettek így és még egyik sem panaszkodott, hogy a börtönből írna. :D Zene szintúgy, sőt ez mind hirdetés meg reklám is. De nem mindenki gondolkodik így, hogy bármilyen véleményt is kap, annak van egy haszna: a népszerűsítés. :D
@Cathreen M.: Igazad van, egyébként örülök, hogy tetszett a téma, meg az írás!
Az vitathatatlan, hogy manapság én sem akarnék tizenéves lenni, szóval az utolsó mondataidban ott egy igen velős szegmens, amire jómagam nem tértem ki, jóllehet, egy pár szót érdemelt volna. Igen, minden idősebb generáció az utánuk következőek progresszív minőségi romlását hangoztatja, így valóban az "y-nak" a legnehezebb a dolguk globális megítélésük pozitívvá alakításának szempontjából. Amellett viszont kitartok, hogy bár nem nekünk van most a legnehezebb dolgunk, a bejegyzésben említettek rétegének irigylésre méltóan könnyebb, és ezt nem csak annak a kettőnek a példájára alapozva merem ilyen biztosan kijelenteni. (Már csak azért is, mert pont kimaradtak abból az elborult statisztikabuzi szakdolgozat-érából, amibe mi már beletördelhetjük a fogainkat... Elnézést, de az apró bosszúság kihozta belőlem.)
Azért én örülök annak, ami adatott, mert legalább - mint azt leírtam - szükségszerűen előbb vonulnak ki az élők sorából, amennyiben a sorsom másképp nem rendeli! Na jó, másért is, de ez a legkevesebb, és a kicsit is becsülni kell.
Fenilalanin, vagy amit akartok
Romlásom Virágai
Romlásom Virágai
Utolsó kommentek:
fenilalanin21 2017.05.15. 21:05:40
Bejegyzés: Kis gondolat
Cathreen Misery (törölt) 2017.05.11. 07:07:26
Bár, ki tudja...
Bejegyzés: Kis gondolat
fenilalanin21 2017.05.07. 17:54:37
Tudom, ez lényegében egy brutális panaszkodásnak tűnhetett részemről, mégsem annak szántam. Tény, hogy voltam már jobban is, de attól még nem kívánom pokolba a kihívásokat, hiszen azok éltetnek! Megfizethetetlen tapasztalatok, új információk magamról: mit bírok és mennyire. Én a negatívumokat is hasznosnak élem meg, beépíthetőnek, és nem kenyerem elmenekülni semmilyen kihívás elől, csak mert az káros lehet rám nézve. Nyilván érzi azt az ember bizonyos szituációkban, ha ki kell lépnie, de részemről ezek közé az emberi kapcsolatok tartoznak, méghozzá azok, amelyeknél nem rajtunk múlik, hogy megnyomorítanak minket, hanem a partner belátóképességének hiányán. És ez, hogy az elém gördülő akadályokkal hol jobban, hol kevésbé, de valahogy megküzdök, nem azt a célt szolgálják, hogy mártírszerepben tetszelegjek, és rimánkodjak, hogy nekem milyen rossz. A rossz élményeimet humorral nézem, minden ember esendő, és semmi szükség mindig a tökéletesség és tévedhetetlenség látszatát kelteni. Mindenen túljutunk egyszer::::D
Szerintem illik a maga teljességében is megélni az életnek az aktuális mélypontjait épp úgy, mint a magaslatait.
Nem reszketek nonstop a problémáim okozta stressztől, szó se róla, ez az írás éppen arról szól, hogy amikor viszont igen, akkor nagyon::::D Ennek pedig megvannak a maga komikus momentumai! Csak ugyebár aki nem képes így kívül helyezkedni a stresszes helyzeteken, a frusztrációin, az hajlamos teljesen begolyózni, én azoknak javasolnám a gyógyszert. Személy szerint a függőségekkel úgy vagyok, mint a függők általában: nem leszek függő, mert tudom irányítani a dolgokat. Azzal a kivétellel, hogy eddig még sikerült;;;;)
Bejegyzés: Stressz, lámpaláz, vizsgadrukk
Cathreen Misery (törölt) 2017.05.06. 07:24:47
Tény, a gyógyszeres nyugtatás számtalan embernek megoldást jelent és még többet ezzel kezelnek ha mentális és/ vagy lelki gondjai adódnak ami miatt a pulzusa az egekbe szökhet, fennáll a fulladás veszélye (asztmások pl), és a többi. A legnagyobb rizikófaktora szerintem az a gyógyszereknek, a mesterséges nyugtatásnak, hogy függővé tud tenni és nem kell sok idő ahhoz, hogy később ne tudjon valaki létezni xanax vagy más tabletta nélkül. A nikotin is általában azért közkedvelt, mert a benne lévő kémiai anyagok bizonyos szervezetnél nyugtató hatású + a rituálé ami megszokottá válik, ezáltal stabil és biztonságos érzést ad minden egyes alkalommal, képes lelkileg is picit higgadttá tenni. Természetesen, ez sem igaz mindenkire, de előfordulhat.
Aztán a legnagyobb gond még, hogy senkit sem készítenek fel gyerekként a rá váró stresszre, pedig már óvodásként is tapasztalja és átérezheti milyen. Például a szülő sietősen öltözteti és ha olyan a felnőtt, fenyegetőzhet és rossz dolgokat mondhat, mi lesz ha késnek. A gyerek nem képes felfogni mi történik, csupán frusztráltnak érzi magát ami nagy eséllyel nem fog számára tetszeni. Aztán a frusztráció egyre jobban nő, ahogy az ember is idősödik és képes értelmezni egyre több felnőtt problémát, gondot. Az empatikusabbak még jobban és hamarabb képesek túlfűteni magukat együttérzéses izgulás miatt, hiszen átérzik a másik gondját, baját. Ha olyan ember van mellettük aki folyton folyvást csak panaszkodik, hamar belerokkanhat. És akkor még nem kezdte meg saját felnőtt életét ami igen komoly stressz helyzetekkel áll elő olyan alapon: Megszoksz vagy megszöksz. Vagy inkább: túléled, vagy sem.
Tudatlanul és felkészületlenül sokan rosszul kezelik alapvetően a stresszt és a minden napos gondokat. Tudom, mert sajnos én is olyan jellem vagyok, aki azonnal gyomorgörcsöt kap, ha már azt tudom, miszerint másnap egy órával többet leszek gyakorlaton, hiába járok oda lassan fél éve.
Vagy ha megbomlik a megszokott, előre eltervezett minden napok menete, akkor hirtelen elönt a félelem és nyugtalanság, miszerint MI LESZ, és ha nem lenne elég önuralmam, biztos jó ideje pánikbeteg lennék.
Gyomorgörcs mindig hasmenéssel jár, hányinger vagy hányás nagyon ritka esetben, illetve ha olyan stressz előidéző helyzetről van szó, ahol képes vagyok felmérni: nem egyszeri alkalom lesz, tehát gyakran leszek tőle ideges, plusz nincs ami miatt megérné az egészségem tönkretevése, nos ott hagyom. :D Minél hamarabb igyekszek megszabadulni, minden felesleges romboló hatású dologtól. Legyen az munka, ember, szándékosan elém görgetett akadály.
Oké, ez nem a legjobb megoldás egy diploma megszerzésénél. :D Sajnos rendes, hasznos és működő ötletem nekem sincs. Figyelem elterelésként szoktam én is sorozatot nézni (anime vagy élőszereplős), olvasni vagy olyan gondolatfoszlányt lelni amin erősen tudok agyalni, hogy lefoglaljam a koponyán belüli sejteket.
Esetleg természetes, növényi alapú nyugtatót szedhetsz szerintem, vagy inkább teázz sokat olyan növényből, ami relaxálhat. Próbálj ki meditációt vagy joga gyakorlatokat, esetleg az segíthet. A séta és kocogás nekem személy szerint segít, főleg ha mély gondról van szó. Illetve párom ölelése. Az akkor olyan hatást kelt, hogy hirtelen minden jó és tökéletes. ^^
Illetve tudatosítsd magadban, mantrázd be az agyad szürke állományába is: ha nem sikerül nem dől össze a világ! Le kell győzni, uralkodni kell azon a félelmen, ami a hibázástól való rettegésen alapul. :)
Kívánok sok sikert és kitartást! Úgy tűnik kelleni fog. :D
Bejegyzés: Stressz, lámpaláz, vizsgadrukk
Cathreen Misery (törölt) 2017.04.07. 07:33:33
Egyszerűen felelőtlenek voltak, semmit nem tettek vagy csináltak, inkább annak tűnt. Ennyi erővel a recepcióssal is szemezhettél volna órákon át, ugyan az maradt volna a hatása, csupán nem nyomják el az agyad feleslegesen gyógyszerekkel.
Az biztos, nem nekik köszönhető, hogy aznap este nem történt súlyosabb bajod. Viszont ez és sok más hasonló rémtörténet támasztja alá a tényt, miszerint a TB feleslegesen van fizetve és a kórházba csak egy okból megy az ember: meghalni.
Mert elenyésző azok száma, mikor rendesen meggyógyítanak az is biztos....
Bejegyzés: Sürgősségi ellátás Kaposváron - a beteg szemszögéből part I.
Cathreen Misery (törölt) 2017.04.07. 07:24:05
Bejegyzés: A soha nem volt fivérek
Cathreen Misery (törölt) 2017.04.07. 07:23:20
Igazság szerint nem meglepő, hiszen ha lehet hinni a történelemnek, akkor a nyolc milliárd ember bizony negyed ennyi őstől származhat. A sok kétszemű embert is vissza lehet vezetni egy ősre, akkor más genetikai tulajdonságot miért ne? Ha úgy nézzük, valamikor, valahol egy és ugyanazon ember lehettünk, csupán a folytonos genetikai cserélődés, újulás, változás, alkalmazkodás és más népcsoporttal való keveredés okozott nem kevés módosulást. A lényeg, jobban belegondolva nem is olyan meglepő. Gyakran a gyerekek saját nagy vagy dédi nagyszülők vonásait is hordják, akkor még régebbi felmenő genetikai részletét miért ne hordaná több ember? :D
Bejegyzés: A soha nem volt fivérek
fenilalanin21 2017.03.30. 08:35:16
Bejegyzés: Elveszett bejegyzésem margójára
2017.03.30. 06:59:00
Tény, nem ad az ember ha nem kap, ma már ilyen nincs. Akinél mégis, első kézből kihasználják naivitását, mert a teljes önzetlenség mögött csakis jóhiszemű naivitás bújhat meg.
Az elveszett íráshoz annyit: Tegnap majdnem nekem is elveszett egész napos munkám a szerencsém, hogy gyakran mentek a Word-ben. A gép egyszer csak kikapcsolt mindenféle előjel, jelzés, kérdés, bármi nélkül. S addigra túl voltam 5-6 oldalon. Nem sok, de volt benne munka. Aztán vissza kapcsoltam és csak pár sor hiányzott.
Illetve, hogy még biztosabb legyek, külön adathordozóra mentem az írások mappát amikor csak eszembe jut, két helyre is! xD
Így nyugodtan tudok aludni. :D
Szerintem neked is kéne hasonló módszer, no meg rászoknod a gyakori mentésre akár crtl+s billentyűzet paranccsal. :)
Bejegyzés: Elveszett bejegyzésem margójára
fenilalanin21 2017.03.27. 12:38:10
Biztos vagyok benne, hogy megosztó ez a téma, mindenkinek megvan róla a saját nézőpontja. Van ráció abban, amit mondtál, hogy a rohanó világban a legtöbb ember szereti gyorsan mérlegelni és eldönteni, mire érdemes időt szánnia, és mire nem. Ez abszolút érthető, magam is gyűlölöm az időpocsékolást, csakhogy a jól átgondolt döntések híve vagyok, és számomra néhány mondat vagy szó alapján eldönteni, hogy valakit kívánok-e behatóbban ismerni, vagy sem, felszínesnek hat. Még egyszer mondom, ezt embere válogatja, hiszen tényleg van igazság abban, hogy egy bemutatkozás adott esetben támpontot nyújt azzal kapcsolatban, hogy döntsön valaki. Csak én olyan vagyok, aki nem akar gyorsan dönteni, mert abból jó még nem származott. (Nem véletlenül áll távol tőlem a sürgősségi betegellátás - az is gyors döntéseket követel meg.)
Számomra egyébként az intuíció sokat nyom a latba, mert annak köszönhetően valahogy a zsigereimben érzem, ki az, akivel érdemes lehet foglalkozni, ez persze nem egzakt magyarázat.
Nem ítélek el senkit a bemutatkozás miatt, szó se róla! Megvan annak is az értelme, csupán az késztetett elgondolkodásra, valamint az keltett bennem ellenérzéseket, 'ahogy' ezt oly sokan megteszik. Szerintem a legtöbben, akik ezzel hamis képet igyekszenek festeni magukról, nem szándékosan teszik: tapasztalataim szerint a legtöbb bemutatkozás nem mást mutat, mint az illető ideális önképét - azt, amilyen szeretne lenni. Nyilván tartalmaznak ezek a leírások reális dolgokat is, de az összkép végeredményben idealizált. Hogy csak egy példát mondjak: te azt is írtad magadról, hogy 'gonosz'. Kit tartunk gonosznak úgy általánosságban véve? Többnyire azt, aki nem riad vissza mások testi/lelki megkárosításától önnön céljainak elérése érdekében, illetőleg pusztán csak önmaga szórakoztatása céljából, a saját örömére. Kérdem én, képes lennél a szerető párodat megcsalni csak azért, hogy pár röpke órára valaki más által nyerj fizikai/lélektani kielégülést? Megkínoznád ellenséged kisgyermekét csak azért, hogy őt magát szenvedni lásd? Ha férfi lennél, erőszakot tennél nőkön csak azért, mert így kielégülhetsz? Megkínoznál egy állatot? Ha ezeket megtennéd mindenféle fenntartás nélkül, akkor lenne bűntudatod? Éreznél olyan szintű sajnálatot az általad okozott károk okán, amelyek megbánásra késztetnének, és megakadályoznának abban, hogy megismételd az adott cselekményt? A gonoszság tehát olyan fokú önzést és gátlástalanságot kíván, ami nem fér össze az "átlag" ember erkölcsi érzetével. Bosszúból tenni efféle dolgokat nem egyenlő azzal, hogy minden különösebb indok nélkül, pusztán a te igényeid, kényed-kedved miatt ártasz másnak. És mit mond el rólad az, hogy magadra a 'gonosz' szót használtad? Számomra azt, hogy szeretnél gátlástalanabb lenni, levetkőzni a társadalom által támasztott korlátokat, szeretnél kizárólag magadnak megfelelni, magadnak meghozni az elégedettséget, figyelmen kívül hagyni mások igényeit, lelki világát, és szeretnél kevéssé alkalmazkodni, kevéssé alárendelődni embereknek, társadalmi, munkahelyi elvárásoknak, hangulatoknak, törvénynek, követelményeknek, mert eddigi életed legnagyobb részében mást se csináltál. Az igazság az, hogy belőled nem lesz gonosz ember a szó valódi értelmében véve soha, mert túl erős az igazságérzeted, nem tűröd az igazságtalanságot. Aki gonosz, azt nem zavarja, nem érdekli, vagy egyenest szórakoztatja a másokat ért igazságtalanság. Aki viszont szándékosan gonosznak titulálja magát, legtöbbször csak szeretné a felsőbbrendűség illúzióját kelteni az által, hogy ez a szó a hatalom érzetét kelti - mintha a gonosznak lenne csak igazán a kezében a saját sorsa. Mintha csak így lehetne olyan életet élni, amilyenre titkon mindenki vágyik. Mintha csupán így lehetne félelmet kelteni, távol tartani másokat. Így kimondva ez nem más, mint önvédelmi mechanizmus, elvégre a gonoszt félik, kerülik, nem tartják kifizetődőnek ujjat húzni vele, előnyös tehát, ha annak tartanak, neked pedig erős az önvédelmi reflexed. Valójában a szavaidba rejtett szándékaid és a tetteid következménye, visszatükröződése lesz a mások által rólad kialakított kép, a szavaid önmagukban sokkal kevésbé határozzák meg, kinek tűnsz!
Bejegyzés: Bemutatkozás
2017.03.27. 10:13:16
Bejegyzés: Bemutatkozás
2017.03.27. 10:11:44
Alapból valami perverz vonzódást érzek az ilyen extravagáns kifejezések iránt akkor is, ha modern kitalált és újonnan kreált szóról van szó. Hisz van akit épp ez ijeszt meg, mást meg ezen szavak használata kelti fel a figyelmét és gondolhatja azt, meg szeretne ismerni. Nem mintha érdekelne, igazság szerint nem foglalkoztat, ki akar megismerni vagy sem. Épp azért amit írtál, aki képes gondolkodni és nem 1-2 szó alapján hajlandó megismerni, azaz behatóbban energiát és időt szánni arra, hogy megismerjen engem vagy téged (vagy bárkit), az az igazi ismerkedés és érdeklődés. Tény, hogy a mai felgyorsult és elkényelmesedett fejlett társadalmakban az emberek többsége elvárja a könnyű, rövid, tömör információ gyűjtést is, legyen szó egy másik emberről. Hogy ne keljen sokat foglalkoznia a megismerésével. Amolyan pár másodperc alatt le akarja vonni a következtetést, miszerint érdemes e az előbb említett időt és energiát a másokra fordítani, vagy sem. Hiszen ebben a rohanó világban minden perc számít, mert minden perc pénz....
Elgondolkoztattál főleg abban, hogy bár én automatikusan természetesnek éreztem azt a késztetést, miszerint pár szóval, mondattal, bejegyzéssel kifejezzem magam, megpróbáljak bemutatkozni. De vajon miért tettem? Miért éreztem erre késztetést? Hiszen aki akar és hajlandó rá, több bejegyzés vagy írás elolvasása után ismerhet meg igazán, az oldalsó sávban lévő tömör bemutatkozás (cicás szavak gyűjtő tégelye :D) távpont lehet vagy szembesítés. Oké azt a részét elismerem, hogy direkt van kinn. Szándékosan írtam azt amit és úgy, ahogy. Minden fogalomnak, szónak megvan a maga oka és annak is, miért pont úgy írtam, ahogy. :D Néha úgy vélem olyan ember vagyok, aki a másik arcába tolja ha nem arcon csapja a névjegykártyájával (ami hatalmas reklámtáblaként üzemel), miszerint "tessék, ez vagyok én! Érdekel még? Na? Na?!" - :D Mondjuk itt azért, mert nem érdekel a másik, ami engem érdekel: az én időm és energiám ne rabolja senki feleslegesen. :D Döntse el ott és most, igen vagy nem.
Az, hogy ki milyen képet szeret magáról mutatni és ezzel párhuzamosan kreálni, érdekes kérdés. Az biztos, hogy így még hamarabb felismerhető a másikban, mennyire hazug alkat és milyen gyakran teszi. Hiszen azok akik szeretnek csendben megfigyelni (pl te :D), hamar meglátják az igazságot, miszerint a másik álarc mögé bújt és tolja a hazugságokat vagy tényleg igyekszik őszintén felvállalni önmagát. Egyik sem könnyű és mindnek megvan az oka. De néha megdöbbent, mennyire sok a hazug és virtuális térben teljesen másnak mutató ember csak a szűk ismerősi körömben. Milyen lehet globálisan ez a jelenség?
Bejegyzés: Bemutatkozás
fenilalanin21 2017.03.23. 13:36:34
Egyébként ha ez megnyugtat, neked sem kell aggódnod, te sem vagy az a pirospozsgás teremtés!
A donáció miatt tényleg ne aggódj: ha betartod, amiket javasolnak, nem érhetnek kellemetlenségek, ez garantált. Elsőre persze minden szokatlan lehet, de attól nem tartok, hogy téged bármiféle fóbia meg tudna ingatni, elvégre te is bírod az ilyesmit. Csak bízz a szakemberekben, tényleg nagyon profik! Éreztetni fogják, hogy ott veled nem történhet baj, mert amint valami kellemetlenséget tapasztalsz és jelzed, azonnal ott teremnek, hogy csírájában fojtsák el::::)
Bejegyzés: Add a véred - és adtam. Újra.
2017.03.23. 07:20:58
Jó volt olvasni a pozitív véleményt és biztatást! Hétfőre kelleni fog, bár addig igyekszek nem gondolni rá, majd aznap ráérek izgulni.
No meg tetszenek a menüpontok! ^^
Bejegyzés: Add a véred - és adtam. Újra.
2017.02.23. 09:33:46
Még egy érv amellett, hogy jobb egyedül! Bár, talán az számára jobban fog fájni mikor "elhagyod", hiszen ha feleszmél mennyire fontos segélyszolgálatot vesztett el, már késő. S csak remélni tudom, hogy ettől összeroppan. ^^
Bejegyzés: Heveny undor
fenilalanin21 2017.02.16. 23:03:48
Tulajdonképpen ez olyasmi, amitől akkor kezd égnek állni a hajunk, ha a tudomásunkra jut a megfigyelés ténye. Engem manapság csak azért nem érintene különösebben kellemetlenül, ha megtudnám, hogy valaki figyel, mert tudom, milyen ezt csinálni, és megértem, miért tesz így. Bár tudvalevő, hogy amiről nem tudunk, az nem fáj, tehát ha én mint megfigyelő, nem akarom a "célszemély" tudtára adni, hogy figyelemmel kísérem, akkor gyakorlatilag soha nem fog rájönni, mert miért is gyanakodna, vagy miért éppen rám.
Félelmetesnek talán azt lehet nevezni ebben a témában, hogy nem világosak a megfigyelő indítékai, nem? Ugyanis miért figyeli azt, akit? Miért pont azt? Miért keltette fel a figyelmét? Mik a távlati céljai? Vajon megelégszik a puszta megfigyelésekkel, és háttérkutatásokkal, vagy merészebb vállalkozásokra adja a fejét, és lassan, észrevétlenül beszivárog az egyén életébe? Mennyit tudhat meg róla? Akar-e ártani? Mi a jó neki ebben az egészben?
És a kérdéseket napestig lehetne sorolni! A homályos indítékoknál szerintem kevés félelmetesebb létezik.
Mondjuk az se vitatható, hogy morbid dolog ezt a tulajdonképpeni perverz kíváncsiság indukálta szokást hobbiként definiálni, de ezt nem lehet máshogy. Olyan, mint a keresztrejtvény fejtés!
Bejegyzés: Apróság
2017.02.14. 06:53:05
Bejegyzés: Apróság
fenilalanin21 2017.02.01. 14:27:38
Szóval nem, nem aggódom. Úgyse lesznek véresszájú kritikák, meg aztán ha lennének is: ki vagyok én, hogy adjanak a szavamra? Na, ugye!
A kattintásos dolog nem ábrándított ki, mert teszteltem is, és láttam, hogy így működik. Sebaj, meghozom én magamnak a nézettség látszatát akkor! Ennél nagyobb problémám soha ne legyen, amondó vagyok.
Bejegyzés: Amik most eszembe jutottak
2017.01.31. 08:29:43
A bejegyzés témáid nagyon jó ötletek, a rom kalandokat várom is. Kávézó kritika sem rossz ötlet, csupán amit nem mondtam ki akkor, pedig eszembe volt: ez mennyire sérti a törvényeket? Ne érts félre, szabad világban élünk elméletileg, de egy kávézó tulajdonos ha meglátja a véleményed és valamiért nem tetszik neki, felléphet ellened törvényesen? Én csak emiatt aggódnék, hogy a nadrágot is leperelik rólam, mert két szót írtam.
Könyvekről azért merek írni, mert sokan tettek így és még egyik sem panaszkodott, hogy a börtönből írna. :D Zene szintúgy, sőt ez mind hirdetés meg reklám is. De nem mindenki gondolkodik így, hogy bármilyen véleményt is kap, annak van egy haszna: a népszerűsítés. :D
Bejegyzés: Amik most eszembe jutottak
fenilalanin21 2017.01.29. 01:31:13
Az vitathatatlan, hogy manapság én sem akarnék tizenéves lenni, szóval az utolsó mondataidban ott egy igen velős szegmens, amire jómagam nem tértem ki, jóllehet, egy pár szót érdemelt volna. Igen, minden idősebb generáció az utánuk következőek progresszív minőségi romlását hangoztatja, így valóban az "y-nak" a legnehezebb a dolguk globális megítélésük pozitívvá alakításának szempontjából. Amellett viszont kitartok, hogy bár nem nekünk van most a legnehezebb dolgunk, a bejegyzésben említettek rétegének irigylésre méltóan könnyebb, és ezt nem csak annak a kettőnek a példájára alapozva merem ilyen biztosan kijelenteni. (Már csak azért is, mert pont kimaradtak abból az elborult statisztikabuzi szakdolgozat-érából, amibe mi már beletördelhetjük a fogainkat... Elnézést, de az apró bosszúság kihozta belőlem.)
Azért én örülök annak, ami adatott, mert legalább - mint azt leírtam - szükségszerűen előbb vonulnak ki az élők sorából, amennyiben a sorsom másképp nem rendeli! Na jó, másért is, de ez a legkevesebb, és a kicsit is becsülni kell.
Bejegyzés: Azok az öreg fiatalok