Annyira sok ember szeret írni magáról egy külön kis részt. Bemutatni magát a saját szemével, elmondani, milyennek tartja magát, egyúttal rajzol magáról egy képet a fejedben, hogy ilyennek képzeld, ne olyannak, amilyen valójában. Pedig magunkról számtalan típusú tetszőleges képet alakíthatunk ki, a valódi személyiségünket viszont nem definiálhatjuk kizárólag a saját véleményünk alapján. Sokkal több igazság van abban, ahogy mások tekintenek ránk. Éppen ezért megvan a hatalmunk, hogy alakítsuk egy ember saját magáról alkotott képét azáltal, hogy milyen visszajelzéseket közvetítünk neki, viszont most nem a manipulációról szeretnék elmélkedni.
Igen, a legtöbb blogíró késztetést érez arra, hogy kifejezetten sarkalatos módon definiálja magát címszavakban, mondatokban. Ez nem rossz, és nem mondom, hogy én különbözöm, vagy jobb vagyok, ezért direkt csakazértsenem mutatkozom be, hiszen mindez nem volna igaz. Csupán úgy vélem, nem szükséges bárkinek is a szájába rágnom, hogy szerintem milyen vagyok. Azt hiszem, áttűnik a szavaimon. Itt lehetne elsütni azt a gusztustalan frázist, miszerint "aki ismer, az úgyis tudja, aki nem, az meg így járt", ám ez számomra az egyik leggusztustalanabb megnyilvánulási mód, elvégre ha nem akarsz bemutatkozni, akkor ne színleld, hogy márpedig megpróbáltad, de fölösleges. Akkor minek kezdtél neki? Mindegy is...
Persze, az írásaimban ott vagyok, de nem azért, mert leírom, milyen vagyok, hanem mert megismerhetővé válik általa a világlátásom, a viszonyulásom különféle dolgokhoz, az, ahogyan tapasztalatokat szerzek, és ahogy értelmezem, megélem őket, valamint a megnyilvánulásaim. Kell ennél több? Nem hinném. Csupán arról van szó, hogy manapság a tömegkultúra hozzászoktatta a fogyasztói társadalmat ahhoz, hogy nem hagyja az egyéneket önállóan véleményt alkotni. Az emberek véleményalkotási képessége el lett csökevényesítve azáltal, hogy mindenhonnan előre definiált dolgokat tolnak a képükbe. Ez itt britniszpirsz, az egykori nyelvkidugós tinigörl, aki kopaszra nyírta a fejét, tehát félőrült. Ez itt émivájnháuz, aki jó dolgában drogba fojtotta a tehetségét, mert csak. Ez itt edemszendlör, aki béna filmekhez adja a nevét, és biztos nem akart soha jó színész lenni. Ez pedig én vagyok, XY, az YZ blog írója, szeretem a rózsaszínt, a vattacukrot, de mindkettőt csak vérbe áztatva, hiszen amúgy gót vagyok, vagy mi, vegán vagyok, de félig vámpír, szóval húsevő növényekkel kell beérnem, meg céklalével, és otthon sufnituning kraftolok magamnak mindent, mert mi az, hogy nem, elvégre mindenki duitjorszelf. Ja, és minden érdekel! Ki ne hagyjam. Ezt mind azért, hogy tudd, kinek a blogját olvasod. EZ vagyok, hidd már el!
A pokolba az egésszel. Minek? Minek írjam le, milyennek látom magam? Akkor nem kéne megerőltetned magad, kedves olvasó, hogy elmorfondírozz azon, kit rejtenek a sorok, hiszen már úgyis van egy elképzelésed. Minek gondolkodni, minek figyelni szemfülesen, ha meg lehet oldani az egészet gondolkodás nélkül is?
Persze, magamból indulok ki. Egy tény rólam: lételemem a megfigyelés, mert szerintem az ördög a részletekben rejlik. Ez szórakoztat, ez éltet, így működhet az agy. Minden másra ott a mastercard. (insert *fizetett hirdetés* here)
Ugyan már! Csak egy halandó vagyok én is, mint te, mint bárki, fölösleges úgy tennünk, mintha nem volnék olyan. Übermensch-ek nincsenek. Nekem meg nincsenek fíliáim, nincsenek fóbiáim se, és miért nincsenek? Anélkül is lehet vonzódni valamihez, vagy ódzkodni valamitől, hogy divatos kifejezéseket kreálnánk rá, ezzel újabb kontúrokat rajzolva magunk köré. Miért nem jobb képlékenynek lenni, mint a víz? Miért kell formába préselni magunkat, hogy mások felismerjenek? Mintha egy patakról nem tudnád, hogy ugyanaz folyik benne, mint ami a palackban van agyontisztogatva. A megfigyelés, csak a megfigyelés tehet minket beavatottakká - olyanokká, akik szavak nélkül is értenek. Nekem nem jelent semmit egy-egy szó, amit önmagad leírására használsz, számomra az bír jelentéstartalommal, amiért éppen azt a kifejezést választottad. Az indítékaid, amiket nem mondanál ki, mert nem elég tudatosak, hogy felismerd őket. Oka van annak, amiért úgy nyilatkozol magadról, ahogy. Az enyémnek is oka van, értelmezd hát magad! Nem áltatom magam azzal, hogy engem aztán nem lehet öndefiniáláson kapni, mert dehogynem. Olyankor érdemes elmorfondírozni az én indítékaimon is. Szerintem épp csak ennyi kell, hogy valakit reálisan megítélhess, egyszersmind reális képet alkothass róla.
