Elöljáróban: ezt a gondolatmenetet még 2017-ben írtam, és nem  tudom, miért nem  osztottam meg meg akkor. Most pótolom - így 3 év kihagyás után, mert miért ne, és mert szépen összefoglaltam.

Milyen játékosnak lenni? Olyan, hogy az aljasság bizonyos fokig beszivárog a bőröd alá, beivódik a szöveteidbe, végül visszafordíthatatlanul a részeddé válik. Ez pedig azt okozza, hogy amikor valamit fű alatt csinálsz, akkor érzed csak igazán úgy, hogy te irányítod az életedet. Mondanám, hogy jó dolog tisztán működni, de nem mondanék igazat. A nézőpontom az, hogy szépnek szép a nyíltság, a törekvés a jó tettekre, a szeplőtelen lelki életre és életvitelre, de engem ez soha nem vezetne az élni akaráshoz. Arra jöttem rá, hogy minél jobban elmerülök az emberi mocsokságokban, a tisztátalan lelkek erdejében, az aljasság mocsarában, minél szennyesebb leszek én is, annál jobban szeretek élni. Mert míg arra törekedtem, hogy ne okozzak csalódást, hogy áldozzak valamit pusztán valaki más üdvösségéért, adjak valamit önzetlenül, tiszta és feddhetetlen legyek, addig elfogytam és elkeseredtem. Meg lehet szakadni abban, hogy megfelelj másoknak és hajszold a tökéletességet, mialatt egyre távolabb kerülsz attól, hogy élvezd önnön létezésedet, ám miért tennéd, amikor az önmagadnak való megfelelés sokkal jövedelmezőbb? Nem akarom kiadni a kezemből a gyeplőt csak azért, hogy valaki jobban érezze magát, amiért nem én irányítom a tetteimet, hanem a körülmények, az erkölcsök, a társadalmi elvárások.

Míg élek, a világ háta mögött fogom átélni a legemlékezetesebb élményeimet. A törvényeket és a szabályokat ugyanis nem elpusztítani kell, elég csupán mögéjük kerülni, mert ők nem néznek a saját árnyékukba - a sötétségbe, ami mögöttük meghúzódik.

Ennek a létezéstípusnak - nem tudom ugyanis másként hívni - talán épp most ért be a gyümölcse. Eddig a pontig nem hittem el, hogy képes leszek pártolni az életet, most viszont, amikor bőven kimerítem a bűnösség és az aljasság fogalmát, simán ki merem jelenteni, hogy van bennem élni akarás, mert tudom már, hogyan lehet kihasználni az időt, ami megadatott. Mindennel, bármikor.