Na, jó, kész vagyok.

Ezen az estén a második, majd' egyoldalas bejegyzésemet töröltem ki. Két téma, ami foglalkoztat, egyazon frusztráció, mégis képtelen vagyok megosztani a begépelt gondolataimat, mert félek, nem vázolnák fel elég pontosan, amit közölni szeretnék.

Márpedig az efféle precizitás hiánya egy délutános műszak teljes végigCT-zése után annyira - nézzétek el a vulgáris kifejezést - bassza a csőröm, hogy azt elmondani nem lehet. Olyan jól beállítottam a síkokat a rekonstrukcióknál, annyira penge lett mindegyik (hogy el is csúsztunk egyszer a szőrszálhasogató szöszmötölésem miatt az idővel), hogy a tökéleteshez közeli állapotokat csak úgy itták a szemeim, de a pontatlan kifejezéseimet most képtelenek elfogadni. Éppen ezért nem próbálkozom tovább, ma legalábbis biztosan nem.

Ez a téma nem fog elévülni a közeljövőben, úgyhogy most inkább alszom. (Igen, olykor én is elgyengülök!)

Addig is itt egy szexi kép a berendezésről - nem arról, amivel ma dolgoztam, mert arról még nincs - hanem a Kaposi Mór kórház CT-jéről, ami aztán irtózatosan vonzó látvány!