Na, jó, kész vagyok. Ezen az estén a második, majd' egyoldalas bejegyzésemet töröltem ki. Két téma, ami foglalkoztat, egyazon frusztráció, mégis képtelen vagyok megosztani a begépelt gondolataimat, mert félek, nem vázolnák fel elég pontosan, amit közölni szeretnék. Márpedig az efféle precizitás…

Annyira irritál a képed!   Ahányszor beleütközik a szemem, legszívesebben keresztülfejelném a monitort. És ami az egészben a legborzasztóbb - vagy a legbámulatosabb: élőben is éppen ilyen hatást gyakorolsz rám. Értesz hozzá, hogyan legyél idegesítő számomra. Éppen ezért akad bele a tekintetem…

Karácsony éjjelén belekezdtem egy bejegyzésbe, amiben azt akartam taglalni, miért jó az ünnepekkor különösképpen az írásba merülni. Még nem tettem közzé, mert hosszabbra nyúlt, mint terveztem, és nincs is befejezve.  Most viszont szükségét érzem, hogy kiadjam ezt a kicsiny izgatott feszültséget…

Jogosan tehetné fel a kérdést nekem bárki, aki épp ilyen épeszű. Lehet kuncogni, igen: összeszedetlen írásaim dacára továbbra is magam vagyok, sőt, soha nem voltam még annyira önmagam, mint ezen a blogon, értelmezhetetlennek tűnő zagyvaságaim gyűrűjében, leszámítva a novelláimat, meg annak az…

Itt vagy, Kedves? Akármit is válaszolsz, én a teljes nyilvánosság előtt vállalom, a közelgő ünnepek alkalmából megajándékozlak, méghozzá egy vallomással: Megöltem egy embert. Többször is. Előre megfontolt, aljas szándékból, jóformán kéjes örömökkel ekvivalens felfokozott állapotban. Minő…

Úgy hírlik, az ember társas lény - esetemben ez megdőlni látszik, mióta az eszemet tudom. Manapság kényszeredetten kommunikálok, minden másoknak kimondott, vagy leírt szó teher, mert nem várhatok köztük eleget. Nincs időm magányban töltekezni. Idegesítenek, és hálás vagyok minden egyes ki nem…

Hát ezt is megértük. Nincs nekem mesterségem, senki vagyok még, jóllehet, erről a külső szemlélőnek adott esetben halvány fogalma sincs. Történt ugyanis, hogy kávéfüggőségemnek adózva kivándoroltam a kórházi büfébe kávét fogyasztani, és ahogy felkeltem az asztaltól, hogy induljak vissza, egy idősebb…

Itt vagyok megint. A városban, amelyet soha nem tudtam igazán szeretni, de gyűlölni sem. Ez a hét máris rosszul indul. Egyedül vagyok itt, amiben végső soron olyan megnyugvást találok, ami szinte pofátlanságnak érződik az adott szituációban. Viaskodom magamban, hogy most akkor zavar-e, hogy senki…

Minden kezdet nehéz - nyitok bátran egy közhellyel, mely egyben örök igazság is. Tényleg minden kezdet nehéz, miért épp ez lenne más? Egyszer már csináltam egy blogot, de önbizalom, meg egyéb motivációbeli hiányosságok és félelmek miatt töröltem is a francba. Talán még volt 2 követőm is! Egyem a…