Hát ezt is megértük. Nincs nekem mesterségem, senki vagyok még, jóllehet, erről a külső szemlélőnek adott esetben halvány fogalma sincs. Történt ugyanis, hogy kávéfüggőségemnek adózva kivándoroltam a kórházi büfébe kávét fogyasztani, és ahogy felkeltem az asztaltól, hogy induljak vissza, egy idősebb…

Itt vagyok megint. A városban, amelyet soha nem tudtam igazán szeretni, de gyűlölni sem. Ez a hét máris rosszul indul. Egyedül vagyok itt, amiben végső soron olyan megnyugvást találok, ami szinte pofátlanságnak érződik az adott szituációban. Viaskodom magamban, hogy most akkor zavar-e, hogy senki…