Mi más lenne a gyász, mint valami végtelenül véges, megmásíthatatlan?
Az utca vége felé nézel, s az némán sikolt az arcodba.
Ő már nincs velem, nincs nekem.
Hívnám, de a kert üres és hallgatag. Olyan üres nélküled, és a tudattól:
Soha nem leszel már itt velem.
Eszembe jutottál a gyászoddal…